Történetünk

 

A gyülekezet története 1894-re vezethető vissza. Az evangélium a hajdúböszörményi gyülekezetből érkezett Miskolc irányába az 1890-es évek elején. Ekkor ennek a gyülekezetnek 88(!) misszióállomása volt - többek között Diósgyőr, Szirma és Miskolc. Balogh Lajos lelkipásztor irányította ezt a munkát, és az úgynevezett "téli" missziómunkások szép eredménnyel dolgoztak ezen az északi vidéken. Ennek eredményeként - bár még a hajdúböszörményi Lovász-tóban - Szirmáról 11, Diósgyőrből 5 testvért merítettek be.

1895-ben 7, 1896-ban pedig már 19 bemerített tag van Diósgyőrben. A misszió napról-napra erőteljesen fejlődött, és ez arra késztette a gyülekezeteket, hogy Diósgyőr központtal új missziókerületet hozzanak létre. Az 1898-as berettyóújfalui konferencián döntöttek is Diósgyőr önállóvá válásáról, valamint arról is, hogy egyúttal Varga Sándor vegye át a gyülekezet vezetését, és költözzön Diósgyőrbe. 1898 májusában családjával együtt ide is költözött, és 1900. augusztus 30-án szolgálatba iktatták Balogh Lajos által.

 

Varga Sándor 1920-ban idős korára való tekintettel felmentését kérte az aktív szolgálatból, és gyermekeihez Derecskére költözött. Ezután négy évig a miskolci körzethez tartozott a gyülekezet, de az 1924. november 1-én Szirmán megtartott gyűlésen Diósgyőr újra különvált, és Csizmárk (Cserfalvi) István lelkipásztor kezdte meg itt szolgálatát 1935-ig. Ezután a gyülekezet Juhász Tivadart hívta meg, aki hűségesen vezette és pásztorolta a diósgyőri gyülekezetet egészen 1945-ig a szovjet megszállásig, amikor is az akkori kommunista hatalom nyomására be kellett fejeznie a szolgálatot. A gyülekezet újból a miskolci körzet részévé vált.

A körzet gyülekezeteit ebben az időben Fodor Lajos lelkipásztor gondozta ideiglenesen, amíg Laczkovszki János teológus hazatért a szovjet fogságból. Laczkovszki testvér 17 évig szolgált hűségesen a körzetben.

Ebben az úgynevezett szocialista időszakban a gyülekezetek rendületlenül szolgáltak, és igyekezték túlélni ezt az időszakot, amit akkor még nem lehetett tudni meddig tart? Mint majdnem minden baptista gyülekezetnek, a diósgyőrinek is volt zenei élete, amivel hangsúlyosabbá tudta tenni az evangélium hirdetését. Többek között a miskolci gyülekezetben, már 1910-ben Fodor István lelkipásztor avatásán a diósgyőri gyülekezet fúvós-zenekara szolgált. 1922-ben Baranyai Mihály tartott evangélizációt Miskolc legnagyobb szállodájának termében. Itt a diósgyőri és a miskolci énekkar énekelt szép számú hallgatóság előtt - a korabeli feljegyzések szerint. Ezek után is mindig voltak testvérek, akik vágytak együtt énekelni, zenélni Isten dicsőségére.

Lackovszki János után Patkás Gábort hívta meg a miskolci körzet pásztorának, aki nyugdíjba vonulásáig, 1976-ig szolgált. Ezek után Balog Miklós, ifj. Szilágyi Sándor, és Petrik Ádám lelkipásztorok szolgáltak itt 1996-ig.

A csaknem megszűnő gyülekezet életében az elmúlt években változás történt. Új alapokról indulva kezdtünk el építeni egy új, modern közösséget. A Diósgyőri Gyülekezet ismét önálló lett, és felvette a Nyitott Ajtó Baptista Gyülekezet nevet.